A Szaturnuszt már az ókori asztrológusok is igen markáns jelzőkkel látták el.

Ő volt a küszöb őre,

Ő volt az infortuna maior (a nagy szerencsétlenség),

Ő volt a kövek ura,

Ő Chronos az idő ura.

Könnyen azonosíthatjuk a mitológiai történetével ezeket a megközelítéseket.

Az alvó Kronosz szobra

Szaturnusz= a küszöb őre.Vagyis éberen őrködött afölött, hogy gyermekei meg ne szülessenek, a valóság határán, a küszöbön, a születés pillanatában felfalta őket.

Infortuna Maior = éppen az előzőekből adódik a Nagy szerencsétlenség jelző. Mert a pusztítás, a halál nem állt messze tőle.

Kövek ura = nem annyira negatív megközelítés, mint az előzőek. Gondoljunk arra, hogy apja, Uránusz a gyermekeit azonnal a Tartaroszba, az alvilágba taszította. Így azok továbbra is szellemi lények maradtak. Csak akkor születhettek meg ebbe a világba, amikor Szaturnusz kiszabadította őket. Ezzel együtt anyagi testük lehetett, a konkrét, kézzel fogható anyagi világot teremtette meg Szaturnusz (Krónosz). Ezért a szilárd kézzel fogható anyagi világnak, a köveknek az Ura.

Chronosz = az idő. Az előzőek következménye. Míg Szaturnusz és testvérei a Tartartoszban voltak, addig csak szellemi lények voltak, az örök jelenben éltek, idő számukra nem létezett. Ez az örök szellemi lét részben azt jelentette, hogy csak lehetőségként, potenciálisan léteznek. Megszületésükkel, illetve a Tartaroszból világra jövetelükkel,  anyagi testi formában való megjelenésükkel megkapták az anyaggal, az anyag változásaival járó egymás utániság, vagyis az idő kategóriáját. Időben kezdtek élni. A időben, amely résbzen kegyetlen (Szaturnusz= infortuna maior), mert az elmúlást is magában hordozza, másrészt azonban kegyelem, mert lehetőséget biztosít arra, hogy amit korábban rosszul csinált, azt jóvá tegye. Ezt mutatja  múlt, míg az előretekintő Janus arc a jövő (amennyiben az elromlott múlt jóvá tehető).

Gyermek – szülő – nagyszülő

Ha jól megfigyeltük Chronos mitológiai történetét, akkor élesen elkülönül benne három fő életszakasz, három sajátos problémával, feladattal.

Mint gyermek= olyan életfeladatot kapott, ami igazán nem volt ínyére. Apját kellett hatalmától megfosztani. Vonakodva, de megtette.

Mint szülő= vagyis apa, életének „derekán” saját múltbéli tettével és annak következményével birkózik. Fél attól, hogy apja sorsára jut. A féltékenység, a hatalomhoz való ragaszkodás következtében „lenyeli gyermekeit”, vagyis megfosztja őket a szabadságtól.

Mint nagyszülő = az elűzött Chronosz (Szaturnusz) Latiumban már nagyapa korban van. Megbékél a saját sorsával. A harcát megharcolta. Vereségébe beletörődött. Leszűrte életének tapasztalatait. Nem vágyik már hatalomra, nem küszködik már a jellem gyengeségével. Megbékél és kultúrára, szeretetre oktatja a népet.

- Németh Ági -Forrás.Donna.hu