A világ dolgait materiális alapokon nem lehet magyarázni, nem csoda hát, hogy a természetfelettihez fordulunk. Az viszont nem biztos, hogy amit ilyen úton-módon vélünk felfedezni, megérteni, tényleg úgy is van. Ide tartozik az aurakérdés is, úgyhogy tájékozódtunk, majd próbálkoztunk - vajmi kevés eredménnyel.

Mivel a világot képtelenek vagyunk materiális úton megérteni és a magunkévá tenni, sokan fordulunk az úgynevezett nem egzakt tudományok felé. Ezek jóval izgalmasabbak tudományos tényeken nyugvó társaiknál, ellenben igen nehéz megsaccolni valóságalapjukat. Egészséges szkepticizmusunk azt diktálja, hogy behatóbban is utánajárjunk ezeknek a dolgoknak, jelen esetben a fejünk körül hömpölygő színes felhőről, az aura csodájáról rántjuk le a leplet.

 

Először is nem árt egy útikalauz, ha a gerinc mentén örvénylő csakrák gubancait szeretnénk kibogozni, szóval kezdjük azzal, hogy mi is az az aura! Az aura tulajdonképpen egy energiatér, amely minden anyagi tárgyat körülölel, tehát a közvélekedéssel szemben nem csak az élőlényeknek van ilyen. A különbség csak annyi, hogy míg az élő dolgok esetében az aura állítólag folyamatosan változik, addig az élettelen tárgyaké tulajdonképpen állandó. 

Így nézegetik

Elsődleges funkciója, hogy védje a fizikai és az asztráltestet, és energiatartalékként szolgáljon, ha úgy hozza a helyzet. Azt beszélik, hogy az emberi aura alakja tojásdad, és átlagos esetben másfél-két méter széles, azonban gyógyítók, mesterek és szellemi vezetők esetében ez a méret lehet akár gigantikus, hétméteres is. Na de honnan is lehet ezt tudni? Hiszen az emberek nagy többsége semmit nem érzékel, ha hasonszőrű fajtársa feje felett kémleli a levegőt. Nos, állítólag az auralátás képessége tanulható, sőt mindannyian képesek voltunk érzékelni ezt a spirituális tartományt még kisgyermekkorunkban - nagyjából pont addig, amikorra megtanulnánk értelmesen kifejezni magunkat, és amikortól már pont nincsenek emlékfoszlányaink sem.



De nézzük a kézzelfogható "bizonyítékokat"! Bár sokan kísérleteztek ilyesmivel, például Nikola Tesla is, először egy orosz elektrotechnikusnak, bizonyos Szemjon D. Kirliannak sikerült ilyet prezentálnia, aki elektromos kisülést idézett elő vizsgált tárgyai körül, melyeket egy fémlapra helyezett színes filmre fektetett. Az így kapott képek állítólag az aurát ábrázolják. Arthur Ellison, nyugalmazott brit professzor szerint azonban az aura nem a fizikai térben helyezkedik el, ebből következően a fizika eszközei nem is alkalmasak arra, hogy megmutassák. A Kirlian-féle sugárzásnak egyszerű tudományos magyarázata van szerinte: "Amikor az elektromos feszültséget megfelelő módon növeljük, a levegőmolekulák ionizálódnak az ujj körül - emberek esetében ugyanis az ujjat kell a fémlapra helyezni -, Kirlian felvételei tehát az így keletkezett fényt rögzítik. A színeket a kisülésben jelen lévő vegyi anyagok adják, ezeket viszont részben az illető bőre határozza meg. A kapott mintázat mintegy 30 tényezőtől függ; ilyen például az ujj által kifejtett nyomás, a környező levegő hőmérséklete és páratartalma, stb."

Kirlian gyakorlatát követve és némiképp továbbfejlesztve Guy Coggins, egy kaliforniai vállalkozó - aki eredetileg villamosmérnök volt - kidolgozott egy aurakamerát, amellyel pofonegyszerűen lehet lefotózni bárki körül a zizegő színfoltokat. A masina egy olyan kombinált optikai-elektromos rendszer, amely színes polaroid fényképet készít a vizsgált tárgyról úgy, hogy azon látható "annak elektromágneses tere, avagy aurája" is. 

Színek és jelentések 

Általánosságban, minél színesebb, tisztább és ragyogóbb az aurája, annál jobb és spirituálisan fejlettebb az ember. A sötét foltok pedig mindig valami betegségre, rosszra vagy sumákoló hajlamra utalnak. 

lila: a spirituális gondolatokra utal 
kék: ha egy embernek ez a szín dominál az aurájában, az illető nyugodt, kiegyensúlyozott 
türkiz: lendületes és nagyon energikus személyiségre utal, aki képes az énjének kivetítésére és hatással van másokra 
zöld: a gyógyítók színe 
sárga: öröm, szabadság, belső boldogság színe, és a sárga fényudvar a fej körül magas spirituális fejlettséget jelent - lásd az emlegetett glóriát 
narancssárga: az erő jele
piros: a megrögzött materialisták színe 
rózsaszín (lila és piros együtt): a szeretetet jelöli 
barna: zaklatottságot, nyugtalanságot jelöl 
szürke: sötét gondolatokat és lehangoltságot mutat 
kénsárga/zöldessárga: a fájdalom és a harag színe 
fehér: súlyos betegségre és vagy drogok hatására utal - ez az úgynevezett hiányszín, állítólag a halál előtt néhány órával is ez a szín figyelhető meg
A szakértők úgy aposztrofálják az emberek körüli aurát, hogy azt részben a test körüli elektromágneses sugárzás alkotja, ami a mikrohullámútól az infravörösön át egészen az ultraviola fényig mozog. A színkép alacsony frekvenciájú mikrohullámú és infravörös része - például a testhőmérséklet - úgy tűnik, hogy a test alacsonyabb funkcióival van összefüggésben, míg a magas frekvenciájú - ultraviola - hullámok inkább a tudatos tevékenységeinkkel kapcsolatosak. 

Oké, elhisszük, de mire jó?

Tételezzük föl, hogy elhisszük mindezt. A kérdés ebben ez esetben az, hogy mire jó, ha tudjuk milyen aurával is vagyunk megáldva. Nos, a színből, kiterjedésből, alakból és egyéb jellemzőkből következtetni lehet a fizikai és mentális állapotunkra, sőt még gyógyítani is lehet vele. Ha a vizsgált illetőt valamilyen mentális sérülés érte, a szakavatott szemek rögtön kiszúrják az auraképen a rossz energiákat, az ezek gócpontjainál lévő testtájakon minden bizonnyal testi megbetegedés is tapasztalható. Az aura színén állítólag a fizikai bántalmak, műtéti hegek és sérülések is jól láthatóak, ezt a burok első rétege hivatott jelezni. A többi a személyiséget, az érzelmi állapotot és a gondolatokat jelöli. 



Walter J. Kilner, a londoni St. Thomas Kórház orvosa, aki már a századelőn úgy gondolta, hogy az aura komoly diagnózis felállítására is megfelel, 1911-ben adta ki The Human Atmosphere (Az emberi atmoszféra) című művét, amelyben módszerét részletesen taglalja, és amely szerint az aurát láthatóvá lehet tenni az okkult dolgok iránt egyáltalán nem fogékony személyek számára is. Kilner a vizsgálatok során dicianin-színezékkel készített alkoholos oldaton keresztül erős fénybe nézett, majd ezután a betegre. A sötétnek látott területek már meglévő vagy esetleges későbbi betegségekre utaltak. Természetesen az alapok itt is erősen hadilábon állnak bármiféle általunk is ismert tudománnyal, de a kétkedők meggyőzésére szolgálhat még az is, hogy már a régmúlt nagy művészei is alkalmazták az auraleképezést: ezek jelennek meg glóriaként a figurák feje körül a korabeli festők ábrázolásaiban.

Egy eredménytelen kísérlet

A csúnya cinizmust félretéve kísérletbe kezdtünk, "mely arra irányult, hogy megfelelő 
"harmadik szem" birtokában mindenki képes-e látni, tapintani az aurát, illetve, hogy ez a képesség tanulható-e. Ezt a periferikus látásunk fejlesztésével, az expozíciós képességeink fokozásával és agyunk intenzívebb kétféltekű kommunikációjával idézhetjük elő. A kísérlet lényege, hogy pontokra és színes körökre bambulva, majd egy kísérleti személyt fehér háttér elé ültetve megpróbáltuk kitapintani az aurát. Azonban csak annyit értünk el, hogy laikus "médiumunk" szeme begörcsölt a bandzsítástól, a kísérleti alany feneke pedig elzsibbadt. Ezt követően természetesen utánajártunk a dolognak, és kiderült: bizony ott rontottuk el, hogy nem gyakoroltunk elég kitartóan, hiszen ehhez idő kell, másrészt hinni kell benne, különben sosem fog működni. Arra azonban nem kaptunk választ, hogy a puszta optikai csalódások és a tényleges auralátás között hol húzódik a határ, mert a rávezető gyakorlatok többsége valóban előidézett villódzó kis lila pöttyöket.

Ez is egy olyan dolog tehát, amelyben nem lehet objektív ítéletet hozni, sokan ugyanis esküsznek rá, hogy az auraelemzés segítségével hullott le a lepel testi vagy lelki nyavalyáikról. A szkeptikus újságírók viszont azt mondják erre, hogy nem az aura, hanem az ebben hívő személyek pszichés kapacitása a megoldás kulcsa, hiszen azt már kapiskáljuk, hogy az agyunk jóval többre képes a "puszta" gondolkodásnál - jobb esetben ez az alap, ugye. Persze mi is csak találgatunk, és senkit sem akarunk meggyőzni, se pro, se kontra.

 

 FORRÁS:http://www.noilapozo.hu/