Az ember mindig is kíváncsi volt a jövőre. Kíváncsisága odáig vitte, hogy szerette volna megtudni az istenek akaratát, esetleges jó, vagy rosszindulatát.

.

Azon kívül, hogy imádkozott az istenekhez, ajándékokat, áldozatokat ajánlott fel. 
Az egyik gyakori érintkezési forma az istenekkel a jóslás volt.

A legenda szerint Rómában éppen Tarquinius Superbus volt az uralkodó. Egy nap egy hajlott korú asszony kért bebocsáttatást a király színe elé. Kérdezték, mi dolga a királlyal, mikor a magával hozott könyvekre mutatva azt felelte, hogy ezt szeretné megvásároltatni.
Az asszonyt a király színe elé engedték, kérdezték mit hozott. Mutatta az asszony a kilenc könyvet és megmondta, hogy ezek jóslatokat tartalmaznak. Ám olyan nagy árat kért a könyvekért, 3000 aranyat, hogy a király megtagadta a megvételt. Az asszony erre szó nélkül a tűzhöz lépett és hármat a könyvek közül a tűzbe dobott.
A király és az udvar csak bámultak, nem mondott senki semmit.

Másnap az asszony visszatért, a megmaradt hat könyvért szintén a 3000 aranyat kérte. A király és udvara őrültnek tartva az asszonyt, újfent megtagadta a kért ár kifizetését.
Erre az asszony megint a tűzhöz lépve elégetett három könyvet. Ez már gondolkodóba ejtette a királyt, mégsem tudta rászánni magát, hogy a maradék három könyvet megvegye ugyanazért az árért, vagyis 3000 aranyért.

Az asszony makacssága arra késztette, hogy az augurokhoz forduljon, a madárjósokhoz. Azok bizonyos jelekből arra a következtetésre jutottak, hogy a király helytelenül tette, hogy nem vásárolta meg a kilenc könyvet. Azt tanácsolták a királynak, hogy a megmaradt könyveket haladéktalanul vegye meg. A király úgy is tett, az asszony pedig, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tűnt is el.
Sokáig találgatták, ki lehetett és honnan jöhetett, de kilétére soha nem tudtak fényt deríteni.
Valaki végül Apollón isten cumaei barlang mélyén élő papnőjét vélte felismerni benne, akit egész Itália szerte Sibylla néven ismertek. Ettől fogva a három jóskönyvet Sibylla- könyveknek nevezték. A könyvek őrzésére pedig külön testületet alakítottak.

Az ókori jósok általában isteni ihletésre, kedvező vagy kedvezőtlen jeleket nyilatkoztattak ki jóslataikban, amelyeket legtöbbször versbe szedtek. A többféle értelmezés viszont biztosította számukra, hogy az ügyfél utólag ne vádaskodhasson. 
A jóslatok szóltak országok, városok, népek felemelkedéséről, pusztulásáról, birodalmak megdöntéséről illetve megalakulásáról.
A jósok leghíresebbjei a Sibyllák voltak. Már az ókor is foglalkozott azzal, hogy megtudják, kik is voltak, kik is valójában a jósok. Honnan jöttek, hova mennek, mit takar a nevük.
Időszámításunk előtt az I. században élő római polihisztor, Terentinus Varro a görög nyelvjárásból kiindulva a Szibülla nevet azonosította. A sziosz, azaz irodalmi nyelven theosz, vagyis isten, és a bülé, büla, azaz a tanács összeolvasása adja a nevet: „Az isten tanácsa”.
Mások szerint eredetileg egy Trója környéki kis faluból, Marpésszosszról származnak és onnan vándoroltak Görögországba.
Az újkori kutatások elfogadott nézete szerint a Sibylla kultusza feltehetően a keleti népektől terjedt el Görögországban és utólag Rómában is. A név is keleti eredetű, illetve föníciai vagy arameus és a jelentése pedig:” Istentől ihletett”.

Arisztotelész négy jósnőt emleget, Pauszaszian szintén, mégpedig a líbiai, delphoi, a cumaei és a babiloni Sibyllát. Varro viszont már tízet említ meg: perzsa, líbiai, delhoi, kimmériai, erüthriai, szamoszi, cumaei, marpésszoszi, phrügiai és tiburtinai Sibyllát.
És általában mindnyájukat Apollón istennel hozták őket kapcsolatban.

Legfőbb jellemzőjük a magas koruk. A monda szerint Apollón isten szerelmével ostromolta a szépséges Sibyllát, ígéretet tett neki, hogy ha elfogadja szerelmét, akkor azt kérhet tőle, amit csak akar. A büszke lány a homokba markolt és azt kérte, hogy annyi évet éljen, ahány homokszem van a markában. Apollón teljesítette kérését, anélkül, hogy a lány beváltotta volna ígéretét. 
De egyvalamit elfelejtett Sibylla, hogy örök ifjúságot kérjen az évek mellé. Így vénséges vén koruk miatt általában szent források közelében levő mély barlangokban húzták meg magukat.
1932- ben, Cumaeban feltártak egy feltehetően ilyen barlangot, mely ma is megtekinthető. 131 méter hosszú, 5 méter magas és 2,40 méter széles barlang a fényt hat oldalfolyosóról kapta, melyek a tenger felőli hegyoldalra nyíltak.

A sibíllák pálmalevélre írták megfogalmazott jóslataikat, melyeket a barlang előtt rendben kitettek a földre.
A legnagyobb tiszteletnek az erüthriai, a delphoi és a cumaei jósnők örvendtek.
A Sibyllák jósolták meg a Trója elleni görög hadjáratot, és azt is, hogy egy vak ember fogja megénekeli Trója elestét és Homérosz majd az ő művét fogja felhasználni műveinek megírásakor, de sok toldással, hazugsággal megfűszerezve.

A delphoi jósda volt az egész görögség szentélye. Az ő jóslatai nagy szerepet kaptak a görög világ sorsában. Mindmáig legnevezetesebb jóslat az volt, melyet a mesés gazdagságú királynak adtak, Krőzusnak. Krőzus hadjáratot akart indítani a perzsák ellen és szerette volna tudni annak végkimenetelét. Megkérdezte a jósnőt, akitől azt a választ kapta: „Ha Kroiszosz, ( Krőzus), hadat indít a perzsák ellen, nagy birodalmat dönt meg!” Az uralkodó ezt saját győzelmeként értelmezte és megtámadta Perzsiát. A háborút azonban elvesztette, a birodalmát pedig elfoglalták a perzsák. Még Krőzus is fogságba esett. Sikerült panasszal fordulnia a jósnőhöz, de az arra hivatkozott, hogy a jóslata igaz volt, egy birodalom dőlt meg.

Szintén Pürrhosz épeiroszi királynak tettek kétértelmű jóslatot, aki a rómaiak ellen viselt hadat, hogy győzelemmel fog-e visszatérni?
A jósnő válasza pedig:- Dico te, Pyrrhe,vincere posse Romanos!
Ám ezt a jóslatot is kétféleképpen lehet értelmezni.

1. Mondom neked Pürrhosz, a rómaiak győzhetnek!
2. Mondom neked, Pürrhosz, a rómaiak legyőzhetők!

A folytatás ismeretes, Pürrhosz nem tudta Rómát legyőzni, igaz az sem Pürrhoszt.
A rómaiaknál a jóslatokra a szent ügyeket intéző bizottság felügyelt. Eredetileg kéttagú volt, de Sulla diktátorsága alatt tizenöt főre emelkedett a számuk. A bizottság csak a szenátus jóváhagyásával vehette elő a Sibylla könyveket.
I.e. 83- ban leégett a capitoliumi Jupiter templom, ahol a Sibylla könyveket őrizték. A jóslatok mind a tűz martalékává váltak. A szenátus követeket küldött jóshelyekre, hogy gyűjtsenek össze annyi jóskönyvet, lejegyzett jóslatokat, amennyit csak tudnak.
Augusztus császár hatalomra jutása után átvizsgálta a jóslatokat és csak a hiteleseknek vélt jóskönyveket tartotta meg, a többit elégettette. Ezeket a Palatinuson álló Apollón szobrának a talapzata alá tetette.
Itt maradtak egészen 408- ig, amikor Stilicho római hadvezér a tűzbe dobatta őket.
Pár darabot mégis sikerült megmenteni a későbbi kornak, ebbe utoljára 363- ban Julianus Apostata római császár tekinthetett bele.
A római birodalomban ekkor már egy másik jóskönyv forgott, a zsidó és ókeresztény Sibylla könyvek, melyek az alsóbb néprétegek körében nagy népszerűségnek örvendtek.
Ezek a jóskönyvek nem katasztrófákat, nem felemelkedéseket és bukásokat nyilatkoztattak ki, hanem bizonyították az egy istenhitet, a Messiás megjelenését, a próféciákat.
A Messiás eljövetele az úgynevezett tiburtiai Sibylla nevéhez fűződik, aki latin nyelven jövendölt. Ő volt, aki megmutatta Augustusnak Máriát a kis Jézussal a karján az égi jelenésekben.

A megmaradt jóslatokat a középkorban elfeledték, csak a reneszánsz korában fedezték újra fel. A könyvnyomtatás feltalálása után számtalan példányban adták ki a jóslatokat, de nagyon megváltozott formákban, a mindennapi élettel kapcsolatos tanácsokat tartalmazott.
Egyik, napjainkban is legtöbbet vitatott középkori jós, Nostradamus. Versben megfogalmazott jóslatait napjainkban is elemzik.
A mai jóslatok, főleg a világvégére vonatkozóknak semmi tudományos, sőt még csak misztikus alapjuk nincs. Kétes eredetük kideríthetetlen.

A televízióban szereplő jósok meg egyszerűen semmilyen asztrológiai, vallási, vagy egyéb tudománnyal nem rendelkeznek. Legtöbbjük önhatalmúlag nevezte ki magát jósnőnek vagy jósnak.
Különböző kártyákkal, tenyérjóslással vagy csillagjegyek sablonos összekapcsolásával próbálják a naiv és hiszékeny emberek zsebéből a pénzt kivenni.
Napjainkban mindent a tudományra alapozva nyilvánítanak ki.

-Csillagszemek-

 FORRÁS:http://www.interno.hu