Nem kell távoli országokba utaznod ahhoz, hogy csodatévő zarándokhelyeket láss, és akár te is megtapasztalhasd áldásos energiáikat.

• nyomtatás
• küldés e-mailben

Az 1700-as évek táján egy fiatal lány, Katalin Thalwieser is Magyarországra költözött, hogy nálunk próbáljon szerencsét. Buda közelében, Hidegkúton telepedett le, szerény poggyászában pedig egy Mária-kép, az einsiedelni búcsújáró hely kegyképének másolata lapult.
A csodatévő Madonna képe idővel a közeli erdő egyik fájára került, és Katalin gyakran imádkozott előtte. Egyes legendák szerint azért, hogy megköszönje az égieknek boldog házasságát, mások pedig úgy tudják, éppen ellenkezőleg, bánatát, honvágyát enyhíteni zarándokolt a szentképhez. 
Azt már lehetetlen kideríteni, Jézus anyjának képe miért került egy csendes erdőbe. Anélkül, hogy eretnekséggel vádolnánk a jámbor leányzót, a történet szembetűnő hasonlóságot mutat azzal, amikor sok-sok évezreddel ezelőtt ugyancsak csendes erdőkben, hűs források mellett, szent fák tövében, esetleg barlangokban áldoztak a különféle istennőknek. Dianának, Aserának, Istárnak - mindegy, hogy a föld melyik részén hogyan nevezték Magna Matert, a Nagy Istennőt, a természetanyát. 

Pálosszentkút

A könnyező Szűzanya

Minderre persze aligha gondolt Katalin. Mint ahogyan azt sem tudhatta: nem is olyan sokára magányos imádkozásainak helye zarándoklatok, csodák színtere lesz, később pedig Máriaremete néven válik ismertté. 
Máriaremete azonban a fiatalabbak közé tartozik a magyarországi búcsújáró és csodatévő helyek sorában. Esterházy Pál nádor az 1600-as évek végén több mint félszázat jegyzett fel, nem egy olyat, amely méltán vetekedhetne a jóval rangosabb hírnévnek örvendő nyugat-európai zarándokhelyekkel.
Ilyen a máriapócsi könnyező Szűzanya kegyhelye. A templom vitrinében őrzik azokat a tárgyakat, amelyek a megtörtént csodákra emlékeztetnek, többek között egy bilincset is. Valamikor régen egy rabot vezettek a vesztőhelyre. Amikor a templom bejárata előtt haladtak, felkiáltott: „ártatlan vagyok!" Ekkor a bilincs leesett a kezéről. Természetesen ezek után már senki sem merte vádolni. 
Kácson a falu egyik leánya a templom melletti hársfán három bárányt pillantott meg. Azóta a Szentháromság tiszteletére tartanak ott búcsút. A hajdani Pálosszentkút, a mai Petőfiszállás legendája már későbbi eredetű. 1791-ben egy pásztor - aki nyilván jól ismerte a környéket - új forrásra bukkant, melynek vizében nagy fénnyel tündökölt a Szent Szűz alakja. Persze más névvel nem is illethette volna, hiszen nyilván csak róla hallott falujának papjától. 

Máriaremete

Kérjétek, s megadatik? 

A csoda sokkal egyetemesebb, mondhatni emberibb, mintsem valamely valláshoz, néphez kötődne. A jeruzsálemi Templomhegyet például a három nagy monoteista vallás hívei tartják szentnek. Hinduk milliói hisznek folyóik csodatévő, gyógyító erejében. A kellő hittel elsuttogott fohászt tehát felekezetre való tekintet nélkül hallgatják meg az égiek. 
Vajon nem idejétmúlt-e korunkban csodákban hinni, vagy talán éppen a hit az a pont, amely által a csoda misztériuma megragadható? Kétezer évvel ezelőtt így fogalmazta meg ezt a názáreti: „Ha imádkoztok valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül a kérésetek." De úgy látszik - és éppen a csodatévő helyek történetei bizonyítják -, nem mindegy, hol imádkozik az ember. 

 

Forráshttp://www.pink.hu/