Egyiptom vallása

Egyiptom egyike a Föld legrégebbi kultúráinak, több ezer éves múltjánál fogva pedig rendkívül változatos, sokszínű, s ez a vallásban, a mágikus ceremóniákban is megmutatkozik. Még az ókor népei is (legalábbis a legtöbb) Egyiptomot tartották a mágia őshazájának, mely annyiban igaz, hogy Atlantiszból rengeteg tudásanyag került ide, s ebből sokat megőriztek Egyiptom beavatottjai, habár az atlantiszi erőket, a közvetlen mágikus hatalmat az évszázadok folyamán folyamatosan vesztették el, s egy tanulónak évekbe tellett, mire ismét kézbe vehette ezeket a képességeket.

Az egyiptomi, őshonos törzsek körében először az állatimádás terjedt el, melynek a kultusza az egyik legrégebbi -régészeti leletekkel is alátámasztott- hitrendszer a Földön. Később ez a vonás meg is látszik abban, hogy az isteneket nemcsak emberként ábrázolták, hanem állatként, vagy ember testtel és állat fejjel. Sőt, ez utóbbi két ábrázolás volt a gyakoribb.

Egyiptom vallására -mint azokon a helyeken, ahol a többistenhit, a politeizmus volt elterjed- jellemző, hogy minden egyes városnak megvoltak a saját, leginkább arra a területre jellemző isteneik. Például Thébában Mut, Amon és fiuk Khonsu, Memphisben Ptah, Heliopolisban Atum, u, Tefnut, Geb, Nut, Osiris, Isis, Seth és Nephtys játsza a legfőbb szerepet.

Habár a nagyobb városoknak saját hitrendszerük volt, s a világ teremtését máshogy értelmezték, mégis ezek egy szerves egészet alkottak Egyiptomban, s rengeteg módon kapcsolódtak egymáshoz. Általánosságban elmondható, hogy a matriarchális világteremtés nézete dominál, mely azt az álláspontot képviseli, hogy a nőnemű őskáoszból, vagy a világtojásból született minden, de úgyszintén megtalálhatóak a (férfias jellegű) teremtő fény elméletei.

Elmondhatjuk, hogy a legismertebb istenek a heliopolisi (Alsó-Egyiptom) panteonból kerültek ki. Itt található Isis, Osiris, Seth, Nephtys, Geb, Nut, Atum és Su. A teremtőnek Atumot tartották, ő hozta létre önmagából a világot, s az isteneket. Úgy tartották, hogy ő volt Egyiptom első uralkodója, ezért sokszor Hórusszal is azonosították.

Su volt a levegő és a szelek istene, férfiként ábrázolták, aki kezeivel tartja meg az eget. Ez néha még neki is megterhelő feladat volt, ezért gyakran hívta segítségül gyermekeit, a Heh-isteneket.

Nővére, és egyben felesége Tefnut, a hajnalpír istennője. Oroszlánfejjel ábrázolták, s sokszor tűnik fel együtt a férjével. Különböző elképzelések szerint Su és Tefnut egyetlen lelken osztozott, melynek csupán két aspektusa voltak.

Az ő gyermekük a föld istene, Geb és felesége Nut, aki az ég istennője volt. Kettejüket nappal elválasztotta a levegő, viszont minden egyes éjszaka Nut leszállt férjéhez, hogy újra egyesüljenek. Geb volt, aki visszatartotta az égbe jutástól a bűnös lelkeket, s elvezette az égbe azokat, akik megérdemelték.

Nutot tehénként ábrázolták, aki mindig, napfelkeltekor megszüli Osiriszt, a Napot, s napnyugtakor a szájában tűnik el.

A mai boszorkányságban leginkább használt, s a régi egyiptomi vallásban is legjelentősebb kettősséget Isis és Osiris kettőssége adja. Isis a passzivitást, a visszahúzódást, a nőiességet, a befogadást és a Holdat jelképezi, míg Osiris az aktív, teremtő, férfias erők megtestesítője.

Osiris egyben a fák, a gabona, s a túlvilág istene, a világmindenségben a megnyilvánulatlan erőket képviseli, míg párjában, Isisben, a látható világban testesül meg mindez az energia. Egyiptomban elterjedt volt az a szertartás, hogy miután a magokat elvetették, Osiris földből és gabonákból gyúrt figuráját eltemették a földbe, ezzel is biztosítva a bőséges termést, a gabonaisten szerepet támasztja alá az Osiris mítosz is. Az emberek nagyon kedvelték őt, mely pozitív személyiségével, s azzal magyarázható, hogy ő a halottak istene. Márpedig a legtöbb egyiptomit a halál utáni lét kérdése foglalkoztatta leginkább.

Isis még Osirisnél is összetettebb alak, rendkívül sokszor említik „soknevúként”, illetve „ezernevűként”, ezzel is utalva rá, hogy mennyi aspektussal rendelkezik az istennő. Ő volt a nagy anyaistennő, a gabona, sör, kenyér a termékenység úrnője, a „nagy dolgok teremtője”. Isis jele, az ankh világszerte ismert, s nem más, mint az élet szimbóluma. Emellett ő az örök szűz, s a mágia istennője, „minden titkok ismerője”.

Seth, ahogyan a többi isten és istennő az egyiptomi vallásban, igen összetett, egyszerre jelenik meg benne a pusztítás mindkét oldala. Egyik a bosszúálló, a kegyetlen gyilkos, aki megöli Osirist, majd feldarabolja, ő a terméketlen föld, a szárazság, s egyben a lélek tüzessége, szenvedélye. Ugyanakkor ő áll a Napbárkában, s minden éjszaka ledöfi lándzsájával Apophist, önmaga egyik aspektusát.

Nephtys úgyszintén a mágia istennője, viszont Isissel ellentétben az ezoterika rejtettebb, mélyebb árnyalatait képviseli. Mágikus hatalommal bír, képes másokat átváltoztatni, s feltámasztani a halottakat. Egyben a terméketlen halálistennőt is megtestesíti önmagában.

http://ezoterika.gportal.hu/

FORRÁS: