Dimenzionális változásnak nevezném leginkább, amit kénytelenek leszünk/vagyunk átélni. A zavarodottság jelei jó mélyen érzékelhetők világszerte, sokan találgatnak, mi történhet velünk. Fordítsuk le a józan paraszti egyszerűséggel, mit tudunk: bolygónk eddig mozgott valahogy, jól berendezkedtünk rajta és kategóriák meg teóriák tömegének felállításával rendszereztük mi, miért és hogyan működik.

Hamvas Béla szerint, amikor a rend megszűnik, akkor jelennek meg a rendszerek. Hát mi jól bele is keveredtünk az izmusokba meg a tudományos teóriákba. Mivel szerintem semmi nem történik ok nélkül, nyilván idáig ez a kis vagy nagy eltévelyedés szolgálta a fejlődésünket. De ez a rendezetlenség nem maradhat fenn sokáig, mert a rend mindig újrateremti önmagát.

A lakhelyünk most elfordul, meg tengelyt vált, meg emelkedik rajta az elektromágneses rezonancia. Ha úgy tetszik, megrázza magát alattunk a föld. Lejárt a minősítések ideje. A világ folyamatainak nem tudása, a lélek zavarodottsága a keletiek szemében csupán a meg nem világosodott emberi tudatban létezik, míg az örök önvalójával egyesült tudat tisztában van végtelenségével, és mindent magába fogad, azonosul a mindenség rendjével. Szóval eddig volt idő töprengeni, meg filozofálni, most következik a feltétel nélküli bizalom kora. Szép magyar kifejezéssel élve: visszatérés MAGODBA, TEN MAGODBA?isteni magodba! A megemelkedett rezonancia sürgeti a visszatérésed a Forrásba az elkülönültségből.

Felszínre kerülnek a fájdalmak

A bolygónkra érkező fény erősödése, terjedése nem fogja varázsütésre bőségbe borítani az életünket. Ahogy máskor, ezúttal is az úton szerezhető meg az a mennyiségű tudásmorzsa, amit felismerni elegendő lesz ahhoz, hogy tartsuk a tempót. Mert a változáshoz igazodik mindenki biológiailag és a lélek szintjén, akár tudatában van, akár nincs.

Valakinek nincs semmilyen tünete, mások hátfájásra, szédülésre, nátha-szerű jelenségekre, elhúzódó agyalapi tájékú fejfájásra panaszkodnak, és sokan mások az idő gyorsulását érzékelik fura emlékezetkiesések formájában. Ahány test/energiarendszer annyiféle reakció létezik az új energia fiziológiai hatásaira. Minden téren kibillent bennünket ez a rezonancia-változás.

A magasabb rezonanciájú fény lelki szinten felszínre hozza azokat a fájdalmakat, azokat a sebeket, melyeket az évek alatt igyekeztünk jó mélyre elásni magunkba. Szembe kell nézni azzal, hogy mások milyen gyalázatos módon bántak velünk, vagy a mi cselekedeteink másoknak milyen szenvedést okoztak. Lehull a lepel az energianyerés érdekében folytatott egymás közötti játszmákról.

Ahhoz, hogy a sebeink kitisztuljanak, még egyszer utoljára bele kell merülni az átélt fájdalmakba. A félelmek elengedésének, a megbocsátásnak és a bocsánatkérésnek komoly szerepe van lelkünk felszabadításában. Vissza kell szereznünk a másoknál eltárolódott életenergiánkat, mert minden beszélgetésnek, minden gondolatunknak van energia-lenyomata, ami megtalálja a célját, töltése ránk is visszahat és hozzánk is megérkezik, ha bárki bármit mond/gondol/tesz értünk vagy ellenünk.

Persze a töltése ezen energiacseréknek különböző, és pont ez hordozza jelentőségüket is. Gondold végig, életed során mennyi olyan eseményt éltél meg, amelynek valahol/valakinél energia-lenyomata maradt, kvázi fogyatkozott a saját életenergiád, és persze begyűjtöttél másokéból is sok mindent.

Ideje van a tisztulásnak

Most annak van az ideje, hogy saját terünket kitisztítsuk, amit tapasztalni fognak a környezetünkben élők. A megváltozott tudatszint kicsiben, de nagyban is kifejti hatását a morfogenetikus mezők által. Nem nehéz megjósolni, van-e hatása a kollektív tudatra sokunk gondolati és érzelmi változásának. Pszicho-mentális módon, mondjuk ima vagy meditáció formájában, annyi mindent fogunk tudni átprogramozni, hogy csak győzzük kitalálni, mit akarunk megélni. Ragaszkodás helyett elengedés kell...

Tegyél rendet magadban. Jó-jó, de hogyan? - kérdezed. Sok ezoterikus tanításban állítják, hogy a világunkat áthatja valamiféle eleve adott rend. És mi rengeteg időt töltünk a megnevezésével, hiszen így lehetséges eligazodnunk. Az emberi érzékelés és észlelés önkéntelenül formába rendezi, ha úgy jobban tetszik: értelmezi a legösszefüggéstelenebb jelenségeket, érzékszervi ingereket is a saját biztonságérzetét megteremtendő.

Hiszen muszáj megismerhetőnek, kontrollálhatónak és rendezettnek hinni életünket. Miért is? Miért is félelmetes annak felismerése, hogy nem kell érteni a kozmosz lüktetését csak bele kell merülni, visszatérni hozzá. Az elme szintjéről vissza kell térni a szív szintjére. És az átalakulás önmagunk szeretetével kezdődik.

Felejtsétek el, hogy nem tudjátok, miként kezdjetek hozzá, persze kifogást mindig találhattok, ha éppen azt kerestek...

Szerző: Kollár Zsuzsi
email: kollar.zsuzsi@gmail.com