Szeretettel köszöntelek a Ezoterika klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ezoterika klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ezoterika klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ezoterika klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ezoterika klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ezoterika klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ezoterika klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ezoterika klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
17 éve | Gellér Erzsébet | 0 hozzászólás
A ragaszkodásról és a lehetõségekrõl
Olyan idõbe születtünk, amikor a világ figyelmét az anyagi javak megszerzése köti le. Az élet értékét a megszerzett pénz, tárgyak, végzettségek mennyiségével mérjük, s arra a kérdésre, hogy ki vagy, mindig ilyen választ kapunk: X.Y. vagyok, borász, vagy portás, vagy agyakutató. Tényleg ez határozná meg életünk értékét? Tényleg az lenne életünk célja, hogy felhalmozzunk olyan értékeket, amelyek pusztán azért jelentenek számunkra is valamit, mert a körülöttünk lévõ világ számára áhítottak, és amikor mi megszerezzük õket a világban elismerés vagy irígység ébred irántunk?
17 éve | Gellér Erzsébet | 1 hozzászólás
Gyulai Pál: Tanács
Kiket szeretsz s a kik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj' rájok sokáig!
De öntsd ki szived', s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szivünk épen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanu, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás