Eredet-legenda

Az egyik legenda szerint a 12 állatövi jegy úgy keletkezett, hogy Buddha magához hívta a Földön élő állatokat. Hívására tizenketten jelentek meg, és az évek az állatok érkezési sorrendjében kapták meg a nevüket: Elsőként érkezett a Patkány, majd a Bivaly, utána jött a Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kutya, kakas, Disznó.

A másik legenda szerint, a hegyvidéken élt egy ártó démon, aki nem tisztelte az Egek Urát sem. Bajt és pusztulást hozott a környezetére. Lakott nem messze egy szent ember, aki egy marék rizsen élt és naponta fohászkodott az égiekhez. Egyszer, amikor kint imádkozott, megdördült az ég és egy villám belecsapott egy erdőbe, de sem villámlás, sem dörgés nem hallatszott és tűz se gyulladt ki, viszont az erdő közepéről gyereksírás hallatszott! A szent ember bement az erdőbe és egy síró gyermeket talált. Hazavitte és felnevelte. Csodaszép lány lett belőle. Az ártó szellem megtudta és elment a szenthez.
- Ha nem kerítesz nekem holdtöltéig tizenkét szem igazgyöngyöt, elrabolom a lányodat.
A szent ember kétségbeesetten szaladgált mindenhová, de a gazdagoknak szívük, a szegényeknek pedig igazgyöngyük nem volt. Szegény ember zokogva leült egy fa alá. Arra jött a patkány és megkérdezte, miért sír olyan keservesen. A szent elmondta neki a bánatát. A patkány elment. Nemsokára visszatért a bivallyal, tigrissel, nyúllal, kígyóval, lóval, bakkal, majommal, kakassal, kutyával és a disznóval. Mindegyik egy –egy igazgyöngyöt hozott a szájában, de még így is hiányzott egy szem. A szent ember akkor a Nagy Sárkányhoz fohászkodott, aki meghallgatta és megjelent, hozva az utolsó szem gyöngyöt. Reggel jött a démon a lányért, de a szent ember átadta neki a gyöngyöket, mire mérgében porrá égett. Buddha úgy döntött, hogy ezért megjutalmazza az állatokat, és róluk nevezi el az éveket és az év szülöttei, pedig megkapják az állatok tulajdonságait. A Sárkány, pedig azt az évet kapta, ami különösen nagy befolyással van a többi évre.

Értelmezése:
A kínai asztrológusok  a holdévek szerint végzik számításaikat. 
Egy teljes ciklus 60 évig tart, és ezen belül vannak az egyszerűbb ciklusok öt elemmel -fémmel, tűzzel, földdel, vízzel és fával- kombinálva. 
Egy-egy sima kínai ciklus 12 évig tart, egy-egy évet a 12 állatövi jegyről neveztek el. Az elemek megszakíthatatlan körforgásban alakulnak át egymásba. A fém a tűz hatására megolvad, és cseppfolyóssá, a vízhez hasonlatossá válik; a vizet felissza a fa gyökere; a fából tűz lesz; a lángok földdé (hamuvá) változtatják a fát; a földben keletkeznek a fémek stb.… 
Az öt elem közötti kölcsönhatások a következők: 
Uralmi hatások; A fémet a tűz uralja (megolvasztja), a vizet a föld (beissza), a földet a fa (gyökerével), a fát a fém (a balta, kés vágja).

A kínai asztrológia tehát nem csupán a zodiákus jegyeit veszi számításba, hanem az öt őselem (fém, víz, fa, tűz, föld)  jellemvonásokat erősítő, illetve gyengítő hatását is, ezért náluk az asztrológiai ciklus öt „nagy évből” áll, vagyis csak hatvanévenként ismétlődik egy-egy azonos elem és jegy. 
A kínai naptár holdhónapokból áll, ezekből tevődik össze a holdév, s mivel ezek nem olyan szabályosan követik egymást, mint a világ más tájain elfogadott csillagászati év, mindig figyelemmel kell kísérni, mikor van holdújév (ez általában január utolsó és február első harmada). 
 A születési év, a születés órája, illetve az adott őselem mellett az újkori asztrológusok már a nyugatiak által elfogadott havi felosztást is alkalmazzák, vagyis a születési hónapot is figyelembe veszik. Náluk is kétóránként van jegyváltás.

Kínai aszcendens:
Az aszcendenst távol-keleten „útitársnak” nevezik. Ez a név abból adódik, hogy felfedezték, minden ember alapadottságai kiegészülnek egy másik „énnel”, amellyel vagy jól ki tud jönni, vagy sokat vívódik miatta. 
Ennek a másik „én”-nek a meghatározója a születési óra szerinti csillagjegy. 

Jelentős különbség a kínai és az Európában ismert „kaldeusi” asztrológia között, hogy míg ez utóbbi a születési hely szerint számítja ki az időt, 
a kínai a születési órát mindig pekingi idő szerint határozza meg. 
Aki tehát Magyarországon született, annak hét órát (nyári időszámítás idején nyolc órát) kell hozzáadni a születési órájához.
Aki 2005. július 1-én hajnali 3 órakor 15 perckor született Budapesten, az pekingi idő szerint délelőtt 11.15-kor látta meg a napvilágot. És így Ló az aszcendense, vagyis az „útitársa”. S ha a kínai elemzés alapján kapott tulajdonságokat kiegészítjük az európai horoszkópból ismert adottságokkal, akkor ismerjük meg igazán a szülött jellemét, világhoz való viszonyát, lehetőségeit.